Szerző: Hauff - Perault - Andersen

Varázslatos mesék



  • belív: színes
  • Védőborító: nincs
  • Oldalszám: 48
  • Méret: A4
  • Kötés: keménytáblás
  • Kiadó: TKK Kereskedelmi Kft.

  • Termékkód: 7220
  • Isbn:

1 190 Ft 1 790 Ft   -34%

Varázslatos mesék!

Ezek a mesék nem hiányozhatnak egyik gyerek polcáról sem. A gazdagon illusztrált színes mesekönyv a legismertebb klasszikus meséket hozza el számunkra, a képek pedig önmagukban is megállnák a helyüket. Részletgazdagok és jól felismerhető, természethű ábrázolások, amelyeket felnőttek és gyerekek egyaránt azonnal be tudnak fogadni és meg tudnak szeretni.
Andersen, Hauff és Perrault klasszikus meséivel.


A tartalom:

A gólyakalifa
Hamupipőke
A tűzszerszám
Hüvelyk Panna
Bóbitás Bálint


A gólyakalifa

részlet:

"Ez a történet réges-régen esett meg, még a múlt évszázadban, amikor Bagdad városát a mindenható kalifa, Haszib irányította. 

Ez a kalifa minden nap ebéd után a szobájában pihent egy keveset a puha párnákkal teli díványon fekve. Ilyenkor érezte magát a legjobban: illatos vízipipát szívogatva, s feketekávét szürcsölgetve a gyönyörű kínai porceláncsészékből.

Egyszer egy nap a pihenője közben tért be hozzá minisztere, Manszur vezír, aki egy mély meghajlás után így szólt:

– Őfelsége, azért jöttem, hogy értesítselek: az udvar kapuinál egy távoli országból érkezett kereskedő furcsa árukkal kér bebocsátást.

A kalifa kivette szájából a vízipipa borostyánból készült szipkáját és türelmetlenül felkiáltott:

– Hozzátok elém azonnal! Meglátjuk, meg tudja-e lepni valamivel a bagdadi kalifát. 

Bevezették tehát a kereskedőt. Ez a kövérkés ember poros kabátban letette a padlóra hatalmas ládáját, majd kinyitotta kopott vasfedelét. A ládában tündöklő aranykarperecet, gyöngysorok, gyémánt- és smaragdgyűrűk, aranypoharak és serlegek, valamint drágakővel kirakott tőrök kerültek elő. 

A kalifát elbűvölték az ékszerek, s úgy döntött, a gyöngysorokat megveszi a lányainak, a tőröket magának, az aranypoharakat, a legnagyobb gyémántgyűrűt és egy hajtűt pedig a feleségének. A kereskedő már majdnem mindent kipakolt, amikor a kalifa meglátott a láda alján egy egyszerű, fából készült apró dobozkát, ami azonnal megtetszett neki.

– Hát ez meg micsoda? – kérdezte. – Add ide azonnal!"




Hamupipőke

részlet:

"Élt egyszer egy tekintélyes és nemes ember. Az első felesége meghalt, és másodjára is megházasodott, de egy olyan zsémbes és gőgös nőt vett el, amilyet még nem látott a világ. A nőnek volt 2 leánya, akik külsőleg és belsőleg is nagyon hasonlítottak anyjukra. A férfinak is volt egy lánya, jóságos, szívélyes és kedves- csakúgy, mint halott édesanyja, aki az egyik legszebb és legjóságosabb nő volt a világon.

Ahogy a ház új asszonya megérkezett, egyből megmutatta valódi természetét. Semmi sem felelt meg neki, de legkevésbé mostohalányát szerette. 

A lány olyan szép és jóságos volt, hogy a mostohája csak még csúnyábbnak és gonoszabbnak tűnt mellette.

Szegény lányt arra kényszerítette, hogy ő végezzen el minden piszkos és nehéz munkát a házban: ő tisztította az üstöket és az edényeket, lépcsőket mosott, és ő takarította a mostohaanyjának és mostohanővéreinek a szobáit. Ő maga a padláson aludt a tető alatt egy szúrós, szalmából készített fekhelyen. Ezzel szemben mindkét nővérének volt saját szobája színes fából készült parkettapadlóval, ággyal, a legújabb divat szerint berendezve, és nagy tükrökkel, amikben tetőtől talpig meg lehetett nézni magad.

Szegény lány némán tűrte a bántásokat és úgy döntött, még az apjának sem panaszkodik. Őt a mostoha már annyira az orránál fogva vezetett, hogy valószínűleg csak leszidta volna a lányát hálátlanságért és engedetlenségért.

Esténként, miután befejezte a munkát, a lány bemászott a tűzhely melletti sarokba és egy hamus ládán üldögélt. Ezért a nővérei és később mindenki más is a házban Hamupipőkének kezdték szólítani.

Egyszer az ország királya nagy bált rendezett és meghívott rá minden nemes férfit és nőt a lányaikkal együtt. Hamupipőke nővérei és meghívást kaptak a bálra, akik ennek nagyon megörültek, és azonnal el is kezdték kiválasztani az öltözéküket."



A tűzszerszám

részlet:

"Egyszer az országúton menetelt egy katona: egy-kettő, egy-kettő! 

A hátán tarisznya, az oldalán kard – éppen a háborúból igyekezett hazafelé. Egyszer csak szembe jött vele egy vénséges boszorkány: az alsó ajka annyira lelógott, hogy majdnem a mellkasáig leért. 

– Jó estét, bajtárs! – köszönt rá a katonára. – Milyen szép tarisznyád és kardod van! Biztosan derék katona vagy. Most már aztán annyi pénzed lesz, amennyit csak akarsz.

– Köszönöm, öreganyám! – válaszolta a katona. 

– Látod ott azt az öreg fát? – folytatta a boszorkány, és rámutatott egy fára, amelyik az út szélén állt. – Belül teljesen üres. Mássz fel a tetejére, ott találsz majd egy odút, amin keresztül le tudsz mászni teljesen az aljára. A derekadra kötelet kötök, s ha kiáltasz, felhúzlak.

– De hát minek másznék fel oda? – kérdezte a katona.

– Hát pénzért! – válaszolta a banya. – Ha leérsz az odú aljára, egy nagy földalatti folyósóra érsz. Ne aggódj, teljesen világos van benne, mert több mint száz lámpás ég odalent. Látni fogsz még három ajtót – bármelyiket ki tudod nyitni, a kulcsok a zárban vannak. Menj be az elsőn, s egy nagy szobába érsz, aminek a közepén egy ládát fogsz látni, rajta egy kutyával. Akkora szemei vannak, mint egy teáscsészének, de ne ijedj meg tőle! Odaadom neked a sötétkék kockás kötényemet – terítsd le a padlóra, aztán fogd meg a kutyát és ültesd rá, aztán nyisd ki a ládát, és vegyél ki belőle annyi pénzt, amennyit csak akarsz. Ebben a ládában csak rézpénz van, ha ezüstöt szeretnél, menj a második szobába. Ott is lesz egy kutya, akinek akkora szemei vannak, mint egy malomkerék. De ne ijedj meg tőle! Csak ültesd a kötényemre és szedj össze annyi pénzt, amennyit akarsz! Ha viszont aranypénzt szeretnél, a harmadik szobába kell menned. Az ott lévő kutyának akkora szemei vannak, mint a koppenhágai Kerek- torony. Az aztán a kutya! De tőle sem kell félned. Ültesd rá a kötényemre és nem fog bántani. Aztán pedig szedj össze annyi aranyat, amennyit csak akarsz!"



Hüvelyk Panna

részlet:

"Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy asszony. Gyermeke nem volt, pedig nagyon szeretett volna, ezért elment egy öreg boszorkányhoz és azt mondta neki:

– Annyira szeretném, ha lenne egy lányom, mégha csak aprócska is!...

– Mi sem egyszerűbb! – válaszolta a boszorkány. – Itt ez az árpaszem. Ültesd el egy virágcserépbe, s várd meg, mi lesz belőle.

Az asszony hazament és elültette az árpaszemet egy virágcserépbe. Épp csak meglocsolta, s már ki is hajtott. A földből két levél és egy törékeny szár bújt elő, majd a száron megjelent egy csodaszép tulipánbimbó. A szirmai zárva voltak, még nem nyílt ki.

– Milyen csodálatos virág! – mondta az asszony és megcsókolta a szirmait. 

Alig ért hozzá az ajkaival, a bimbó kinyílt, s a közepében egy kislány ült. Annyira aprócska volt, mint egy hüvelykujj, ezért el is nevezte Hüvelyk Pannának.

Bölcsőt dióhéjból készített neki, amit ibolyával bélelt ki, takaró helyett pedig egy rózsaszirmot tett bele.

Az asztal közepére az asszony egy vízzel teli tányért rakott, aminek a szélére virágokat helyezett úgy, hogy a száruk a vízben úszott, ezért sokáig frissek maradtak. A kis Hüvelyk Pannának ez a tányér egy egész tónak hatott, és gyakran úszkált rajta tulipánsziromból készült csónakjával.

Egyik este, amikor Hüvelyk Panna a bölcsőjében aludt, a nyitott ablakon keresztül bement a szobába egy csúnya, öreg varangy. Az ablakpárkányról az asztalra ugrott, és meglátta a dióhéjat, amiben a rózsaszirom alatt Hüvelyk Panna aludt. 

– Milyen szép! – mondta az öreg varangy. – Tökéletes felesége lesz a fiamnak!

Azzal felkapta a bölcsőt és kiugrott vele az ablakon. A kert mellett csordogált egy kis patak. Itt lakott a hínár alatt egy mocsaras részen a varangy a fiával, aki ugyanolyan csúnya volt, mint ő. 

– Kvak,kvak, brekkeke! – a fiú csak ennyit tudott mondani, amikor meglátta a bölcsőben fekvő lányt.

– Halkabban! Még felébreszted, és elszökik tőlünk – mondta a vén varangy. – Hiszen egy tollpihénél is könnyebb. Vigyük a patak közepére és ott rátesszük e"



Bóbitás Bálint

részlet:

"Sok-sok évvel ezelőtt élt egy király és egy királyné. Olyan csúnya, rút gyermekük született, hogy mindenki, aki látta az újszülöttet, sokáig töprengett rajta, vajon ember-e egyáltalán. Emiatt a királyné nagyon szomorú volt és gyakran sírt, amikor ránézett gyermekére.

Egyszer, amikor a bölcsőnél üldögélt, a szobában megjelent a jótündér. Ránézett a kisdedre és így szólt:

– Ne szomorkodj oly’ nagyon, királyné. Igaz, hogy a kisfiú nagyon rút, de ez egyáltalán nem fogja őt zavarni abban, hogy jóságos és kedves legyen. Ezen kívül okosabb lesz minden embernél a királyságban, s azt, akibe beleszeret, azt képes lesz ugyanilyen okossá változtatni.

Mindenki nagyon megörült a jótündér jóslatának, de legjobban a királyné örvendezett. Meg akarta hálálni a tündérnek valahogy, de az olyan hirtelen eltűnt, mint amilyen hirtelen megjelent. 

Csakugyan úgy történt minden, ahogy a tündér jósolta. Ahogy a kisfiú megtanulta kimondani az első szavakat, olyan okosan és értelmesen kezdett beszélni, hogy mindenki a csodájára járt:

– Nézzétek, milyen okos kis királyfi!

Elfelejtettem említeni, hogy a királyfi bóbitával a fején született, ezért mindenki Bóbitás Bálintnak szólította. 

Ekkoriban a szomszéd királynak lánya született, aki csodálatosan szép volt. A királyné majd’ kiugrott a bőréből örömében, látva, hogy mennyire gyönyörű a kislánya. 

Ugyanaz a jótündér, aki Bóbitás Bálint születése után is megjelent, azt mondta neki:

– Ne örülj annyira, királyné, mert a kis hercegnő legalább annyira buta lesz, mint amilyen szép is."


Kérdése van? Szeretné látni a könyv oldalait? Több fényképet szeretne? Megnézné a tartalomjegyzéket? Ne habozzon, írjon (info@tkkonline.hu), és mi hamarosan képeket, esetleg videót töltünk fel a könyvről!
Nem árulunk zsákbamacskát!