Iványi-Grünwald Béla - A magyar festészet mesterei

A XIX. századi magyar festészet két fontos pillére az id. Markó Károly fémjelezte romantikus tájképfestészet és a müncheni indíttatású történelmi festészet. Legszebb éke pedig a Párizsban élõ Munkácsy Mihály mûvészete volt, amely minden ifjú festõ számára a mûvészi siker ígéretével kecsegtetett. A század második felében született mûvésznemzedéknek ezekkel a „terhekkel" is meg kellett küzdenie. A fiatal nemzedék München és Párizs pezsgõ mûvészeti közegében kereste saját ideáját, mûvészi stílusát. Ide tartozott Iványi-Grünwald Béla is, aki egyike volt a magyar festészet sorsfordító személyiségeinek. Neve eredetileg Grünwald Béla volt, a Somogy megyei Somogy-Som faluban született 1867. május 6-án. A hétgyermekes családot a bérelt földön gazdálkodó apa tartotta el.A falusi élet, a tanyavilág egész életre szóló élményt jelentett a gyermek Grünwald Béla számára. Késõbb, már festõként, gyakran nyúlt ihletért a természethez. Iskoláit magántanulóként végezte el Székesfehérváron, majd szülei a fõvárosban íratták be gimnáziumba. A családban senki sem volt, akitõl a mûvészi hajlamot örökölhette. A festészet iránti érdeklõdése inkább annak az öreg juhásznak köszönhetõ, aki a közelben lévõ Zichy -birtokon szolgált, és aki gyakran beszélt a kastély különc lakójáról, a szentpétervári cári udvarban dolgozó gróf Zichy Mihályról. Iványi-Grünwald saját visszaemlékezései szerint a festõ bátyja, Gróf Zichy Antal ösztönözte õt a rajzolásra, látva tehetségét.