Sale Magyar királyok és uralkodók 6. kötet - Vak Béla és II. Géza

Magyar királyok és uralkodók 6. kötet - Vak Béla és II. Géza

500 Ft 1.695 Ft
  • Ex Tax: 500 Ft
  • Product Code: 7617
  • Availability: In Stock

Kevés országban ültettek trónra egy vak embert, hogy uralkodjon. Nálunk is kivételes eset volt, hogy egy fogyatékossá tett fiatalember, II. (Vak) Béla uralkodhatott. A vak király keményebbnek bizonyult, mint nem egy látó uralkodó. Fiát, II. Gézát uralkodásra nevelték. Két évtizeden át irányította az országot, mégis élete vége felé látnia kellett: nagy baj, ha egy királynak nincs fia, nincs trónörököse.

 

Részlet a könyvből:

 

Uros Ilona, a király „szeme”

 

Mielőtt tovább mennénk, okvetlenül említsük meg Ilonát királynét és testvérét, Belust, már csak azért is, mert kettejük nélkül Béla igazából szinte semmit sem érhetett volna el pályafutása során, annak ellenére sem, hogy király lett Magyarországon.

Sorozatunk előző kötetében említettük, hogy miután István megtudta, hogy él a halottnak hitt Béla, udvarába hozatta, és alkalmatos, az elvárásoknak megfelelően előkelő születésű feleséget szerzett neki. Aki ráadásul állítólag még szép is volt – kár, hogy Béla ezt a szépséget élete folyamán sohasem láthatta…

Amikor eljött a koronázás napja, Ilona hercegnőből, a raskai szerb „nagyzsupán”, vagyis fejedelem, Uros lányából, Béla feleségéből magyar királyné lett. Addigra valószínűleg megtanult magyarul is. Magyarországra kerülése előtti életéről amúgy nem sokat tudunk. A középkori Európában még a Magyar Királyság is meglehetősen periférikus területnek számított, hát még a balkáni kis államok egyike, ahonnan Ilona származott! Ezek az országok ráadásul még akkor is Bizánc árnyékában éltek, később meg fél évezreden át a törökök megszállása alatt senyvedtek.

Tehát Ilona nem egy különösebben gazdag és fényes királyi udvarból érkezett. Ennek ellenére, miután Béla felesége lett, hamar megtalálta a helyét új környezetében. Ebben nagy segítségére lehetett az öccse, az állítólag szálfa termetű és igen jó hírű férfiú, akit a különféle források Belosnak, Belusnak, sőt Bélusnak is neveznek. Ez nem valamiféle becéző névforma volt, hanem szerb keresztnév. A herceg egyszerre volt jó katona és diplomata. Mire Béla király lett, már nem tudta nélkülözni sógorát, Belust. Kinevezte a királyi tanács tagjának, és mindenben meghallgatta a véleményét. Előre kell bocsátanom, hogy Belus – idegen származása ellenére – nagyon pozitív alakja lett annak a kornak, és az akkori magyarok is sokat köszönhettek neki.