Akció Erdélyi városok

Erdélyi városok

1 500 Ft 1 990 Ft
  • WebShop ár: 1 500 Ft
  • Termékkód: 5521
  • Elérhetőség: 2–3 nap

A magyarlakta városok történelmének bemutatásával Erdély magyarságának és a többi népcsoport történelmét is megismerjük. A sok vihart átélt Erdély városai nem csak gyönyörűek, de épp történelmükből adódóan nagyon gazdag és értékes építészeti örökséggel is bírnak.


Tartalom

Arad  •    Brassó  •     Csíkszereda  •     Déva  •   Fogaras  •   Gyulafehérvár  •   Herkulesfürdő  •   Kolozsvár  •   Marosvásárhely  •   Medgyes  •   Nagybánya  •    Nagyenyed   •   Nagykároly   •   Nagyszalonta   •   Nagyvárad   •   Nagyszeben  •  Segesvár  •  Sepsiszentgyörgy    •   Szatmárnémeti   •   Székelyudvarhely   •   Temesvár  •  Torda  •  










részletek

Arad

"Erdély déli kapujának is nevezett Arad valójában még a Partium része. Az egykori Arad vármegye székhelye fontos összekötő kapocs volt Erdély, a déli országok és Magyarország között. A vármegye területén – a honfoglalás után – Ajtony épített itt ki szinte önálló birodalmat. Függetlenedni akart I. (Szent) István hatalmától, így államalapító királyunk sereget küldött ellene. A véres csatában Csanád legyőzte a lázadót, aki meg is halt a csatatéren. A királysághoz csatolt vármegye első ispánja lehetett Urod (vagy Orod), akinek nevéből származtatják Arad nevét. A feltételezett első ősi település és vár néhány kilométerrel az egykori Öthalom helyén állhatott. Itt ült össze – többek között – az 1131-es véres aradi országgyűlés. A tatárok 1241-ben elpusztították. Az újjáépült város viszonylag hamar talpra állt (hála a kereskedelemben betöltött szerepének), és 1388-ban már mezőváros. 1452 körül alapult Új-Arad, amely azután fokozatosan átvette az ősi település szerepét. Dózsa György hadai 1514-ben feldúlják. "


Brassó

"Erdély délkeleti csücskében megtalálható híres város, Brassó egykor a szászok legfontosabb központja volt Erdélyben. Már elhelyezkedése miatt is – a Déli-Kárpátok kanyarulatánál, a Barcasági-medencében fekszik – fontos összekötő város volt Erdély és a déli, keleti területek között. Ma Brassó megye székhelye. A város magyar neve valószínűleg bolár eredetű, míg a német Kronstadt és a szász Kruhnen név az alábbi mondából ered: Salamon király egy helyi patak völgyében rejtette el a koronáját, ami csak évszázadokkal később, egy földből kifordított fa gyökerei között került csak újra elő. (Brassó címere is ezt a legendát meséli el.) Honfoglalás előtt bolgárok lakták a medencét, majd a terület a Német Lovagrend birtokába került. II. András elűzte az önállósulni vágyó lovagokat, és királyi kezelésbe került a terület. Hamar szászok telepedtek le a romok között, és nemsokára már virágzó közösség élte itt életét. A város az első kiváltságait IV. Bélától kapta a tatárjárás után. Brassó a fénykorát I. (Nagy) Lajos idején élte. Fontos kereskedelmi csomóponttá nőtte ki magát, ami – természetesen – a kultúra felvirágzásához is vezetett. "


Csíkszereda

"A Keleti-Kárpátok vonulatában fekvő Csíkszereda az egyik legkeletibb magyarlakta régió. A Csíki-medence középső részén, a Nagysomlyó hegy lábánál létrejött település a székelyek egyik központja. A közelben, a Csíki-medence nyugati szélén találjuk meg a Hargita-hegységet is, a székelyek „szent” hegyét. A közel 40 ezer fős város többsége ma is magyar nemzetiségű (kb. 33 ezer fő). Maga a város több kisebb településből olvadt össze, amelyhez az évszázadok alatt újabb és újabb falvakat csatoltak. A város neve az ősi személynévre visszavezethető csík (eredeti jelentése határ) és a bizonytalan eredetű szereda. A legelfogadottabb elképzelés szerint Csík a környék ura lehetett, míg a szereda a szerdai vásártartási jogra utal, de az is lehet, hogy a szláv sztroda – valaminek a közepe, központja – szóból ered. Korai történetéről nem sokat tudunk. Az Árpádháziak idején a gyepűrendszer része volt az amúgy is nehezen járható, vizes, lápos terület. A város határában két vár is állt; ezek a XVI. századra elpusztultak. Csíkszereda valószínűleg a XIV. században jött létre; később a XX. századig több kisebb települést csatoltak hozzá. "


Déva

"Déva nevét mindenki a Kőmíves Kelemen legendájából ismeri, és ha ellátogatunk Hunyad megyébe, a Maros bal partjánál fekvő város fölé magasodó hegyen valóban mgpillanthatjuk a megénekelt várat. Ma a dél-erdélyi főút mellett fekvő Déva Hunyad vármegye központja. Szomszédaival együtt – Piski és Vajdahunyad – urbanisztikai tömböt alkotnak. A vár és város nevére több elmélet is létezik. Legvalószínűbb, hogy a dák dava=vár szóból ered, vagy pedig a szláv deva=lány kifejezés lehet az alap. A fent említett vár azonban jóvel öregebb, mint a magyarok honfoglalása. Valószínűleg a dák király, Decebál építtette magának, később pedig a rómaiak vették a birtokukba. Ugyan ez a catrum sem élhette túl a népvándorlás korát, de bizonyára alapjain épül fel a XIII. században a magyarok építette királyi vár. Ez egyike volt annak az első hét várnak, amely köré szerveződött a hét eredeti erdélyi vármegye. Ezt a hét várat láthatjuk Erdély címerében is visszaköszönni. A tatárok 1241-ben felégették a várat, de még IV. Béla idején újjáépül. Déva első írásos említése – Dewa alakban – 1264-re datálható. Később a vár sokszor gazdát cserélt. Birtokolta I. Ulászló, Szilágyi Mihály, Báthory István, Martinuzzi Fráter György, de még az egri várkapitány, Dobó István is. Később az erdélyi fejedelmek birtoka lett."


Fogaras

"Brassótól 67 km-re északra, az Olt partján, a Fogarasi-havasok közelében találjuk Fogaras kisvárosát. Itt áll még ma is Erdély egyik legjobb állapotában fennmaradt késő középkori vára, a fogarasi vár. A tatárjárás előtti időkről alig tudunk valamit, elképzelhető, hogy bolgár kézben lévő legelő volt a terület. Annyi bizonyos, hogy a tatárok nagy számú, valószínűleg magyar lakosságot mészároltak le, akik helyére később román nemzetiségű parasztok és szászok érkeztek. A vár eredete szintén homályba vész. A legvalószínűbb, hogy 1310 körül Apor László építette az első favárat a mai erősség helyén. Vannak azonban, akik már a tatárjárás előtt erődöt sejtenek a területen, ám, ha igazuk is van, az bizonyára elpusztult a tatárjárás alatt.  A térség betelepítésében a havasalföldi vajdák is sokat segítettek, így I. (Nagy) Lajos nekik adományozta a környéket (a havasalföldi vajdák innentől kezdve használták a „Fogaras hercege” címet). Mátyás király ugyan rövid időre elvette a havasalföldi vajdáktól, mondván, a környék állandóan zavargások otthona, ám 3 év múlva mégis visszaadta. 1474-től a hírhedt Vlad T‚epes volt Fogaras ura, majd a mohácsi csatában elesett fővezér, Tomori Pál birtoka is volt. "


Gyulafehérvár

"A Maros és az Ompoly összefolyásánál fekvő várost biztosan a legfontosabb erdélyi városok közé emelhetjük. Erdély megszületésétől kezdve annak központja, de történelme sokkal régebbi. Már a vaskorban állt itt földvár, amit a rómaiak castrummal cseréltek fel. Dácia egyik legfontosabb városa volt, majd a magyarok bejövetele után itt rendezték be Erdély központját. Nevének alapja – fehér vár – szláv eredű, az itt látható, fehér mészkőből épült római épületek romjai után keletkezhetett. A magyar nevében a gyula előtag pedig az egykori méltóságnévre utal, amelyből később kifejlődött a vajda cím. (A város tehát a gyula központja volt.) A honfoglalás után a város nagyon hamar komoly fejlődésnek indult. I. (Szent) István már 1004-ben megalakítja az erdélyi püspökséget, melynek központja Gyulafehérvár lett. Ez együtt járt egy székesegyház felépítésével. Ez a templom később sajnos elpusztult, majd a tatárjárás során gyakorlatilag az egész város porig ég. IV. Béla nem hagyta veszni a várost, így az hamar újjáépült. Ekkor született meg – a korábbi romjain – a ma is álló gótikus, háromhajós Szent Mihály-székesegyház. (Építése nem volt zavartalan: a szászok 1277-ben betörtek a városba és újra felgyújtották a templomot, a híveket pedig lemészárolták.) "


Herkulesfürdő

"A Mehádiai- és az Orsovai-hegység völgye egy világhírű fürdőhely otthona. Az itt feltörő kénes hévízforrások évezredek óta vonzzák a gyógyulni vágyókat. A bánsági, Dél-Erdéllyel határos terület már a rómaiak számára is ismert volt. A helység neve is tőlük származik, mivel szerintük nem más, mint a mitológiai Herkules fakasztotta a forrásokat. (Herkules általában a meleg vizű források istene volt az ókorban. Az ásatások helyszínein itt is hat Herkules-szobrot és -templomot, fogadalmi táblát találtak a régészek. A város főterén ma is álló bronzszobor 1874-ben készült; az egyik ókori szobor replikája.) A helyszín, furcsamód, a rómaiak után feledésbe merült, és egészen 1733-ig csak a helyiek gyógyították itt mindenféle bajaikat. Ekkor azonban egy köszvényes Habsburg tábornagy – egyik helyi alkalmazottja tanácsára – ellátogatott a forráshoz, és a többi már jött magától. Az osztrák orvosok hamar megbizonyosodtak a forrás káprázatos gyógyító erejéről, így egy év múlva már álltak az első fürdőházak a Cserna-patak mentén. Egy török támadás (1737) ugyan évtizedekre megállította a telep fejlődését, a XIX. század elején újra megindult az élet a völgyben. "


Kolozsvár

"Kolozsvár, a kincses város Erdély lelke, központja. A legnagyobb erdélyi város, Románia második legnagyobb városa mindig a kultúra és a gazdaság fellegvára volt. Ma itt él Románia második legnagyobb (50 000 fős) magyar tömbje. Kolozsvár már a rómaiak előtt is lakott, sőt fontos település volt, majd a birodalomban tovább nőtt befolyása. A népván­dorlás korában ez a város, sajnos, elpusztult, de a romokon a honfoglalás után újult erővel támadt élet. Első ispánjáról (Kolos) kaphatta a nevét. (A Na­poca az eredeti római város neve volt.) A tatárjáráskor feldúlt várost szász és német telepesek kezdik el újjáépíteni. 1316-ban már komoly kiváltságokkal bír a város, amit a század végéig még továbbiakkal bővít (papválasztás, vásártartás, vámmentesség, bíráskodás, pecséthasználat.) 1405-től királyi város. Hamar felépülnek a védművei is, bár 1437-ben a Budai Nagy Antal vezette felkelők rövid időre elfoglalják a várost. 1440-ben itt született meg Hunyadi Mátyás, a későbbi magyar király. A magyarság máig ezt emlegeti fel Kolozsvár érdemei közül a legtöbbször."


Marosvásárhely

"A székelyek egyik legfontosabb kulturális, közlekedési, kereskedelmi és szellemi központja Marosvásárhely. A Maros partján fekvő város régebben még Székelyújvásárhely néven volt ismeretes, Marosvásárhelynek csak a XVI. században kezdték el nevezni. Hivatalosan Bethlen Gábor keresztelte át, mikor 1616-ban szabad királyi városi rangra emelte. A három földrajzi tájegység (Mezőség, Maros-völgye és Nyárádmente) találkozásánál fekvő város  már az ókorban is lakott volt. Az eredetileg névadó székelyek azonban csak a XII–XIII. század körül telepedtek le itt, ekkor valószínűleg újraalapítva az addigra elnéptelenedett települést.  Eredeti domonkos rendi kolostorát a tatárjárás pusztította el, később már ferences rendi templom és kolostor épült a helyén (ma mint vártemplom látható). "


Medgyes

"A XX. század második feléig mint jelentős szász város töltött be fontos szerepet a szász székek és Erdély életében. Legkorábbi története kettős alapításról beszél. Eredetileg székelyek telepedhettek le a Nagy-Küküllő völgyében – a város neve is egy székely törzsre utal –, ám a XII. században továbbvándoroltak. Helyükre a Rajna és a Mosel vidékéről német ajkú telepesek érkeztek, akiket később szászoknak neveztek. A XIV. században az erdélyi szász székek egyik fontos központjává vált, hamar (1317) vásártartási jogot is szerezve. 1438-ban ugyan a betörő törökök feldúlják, ám az élet hamar helyreállt Medgyesen. Ferences kolostorát 1444-ben említik először. Okulva a török betörésből, templomát magas kőfallal vették körbe. (Ez Erdély bizonyos részein elterjedt megoldás volt; különösen a szászok alkalmazták ezt a „túlélési technikát”.)"


Nagybánya

"Egykor a legfontosabb magyarországi bányavárosok között volt számon tartva Nagybánya. Ezüst- és aranybányái évszázadról évszázadra gondoskodtak arról, hogy a város lakói mindig a térség központjában éljenek. Királyok és fejedelmek számoltak a kincseivel. I. (Hunyadi) Mátyás uralkodása idején Nagybánya adta a magyar aranytermelés több mint felét, de ma is a színesfémkohászat Romániai központja. A Gutin-hegység délnyugati oldalán fekvő település voltaképp nem is Erdély, hanem a Partium része, de kulturálisan és gazdaságilag, természetesen, ezer szállal kötődik Erdélyhez. (A Trianon után elcsatolt területek sorsa pedig szintén elmossa az egykori értelmezésbeli különbségeket.) Nem lehet bizonyosan tudni, kik és mikor alapították Nagybányát. Egyes elképzelések szerint a II. Géza által behívott szász iparosok keltették életre a már az ókorban is ismert lelőhelyet, mások ezt csak IV. Béla uralkodásának idejére teszik. A közeli kolostorról és az itt futó Zazar-patakról elsőként "


Nagyenyed

"A Maros partán, Gyulafehérvártól 30 km-re található Nagyenyed ősi város. Már a rómaiak előtt is fontos település volt, minden bizonnyal az itt futó kereskedelmi útvonalak miatt. (A várostól északra fekvő Őrhegyen egykor római castrum állt.) Neve a régi magyar Egyed személynévből származik. (A város templomának védőszentje Szent Egyed.) Legkorábbi történetéről nem maradtak fenn írásos emlékek, egykori vára azonban bizonyos, hogy már az Árpád-korban is állt. Nagyenyed első okleveles említése 1293-ból való. Ekkor épült fel a ma is látható 61 m magas torony, amit hamar falakkal vettek körbe az itt élő – és meglehetősen előrelátó – szász polgárok. A tatárjárást sikerült is átvészelniük, a tatárok – sarc ellenében – felhagytak az ostrommal. A vár területén a  XIV. században templomot is emeltek, a fent említett toronyhoz csatolva. A város kastélya 1541-ből származik. Vásártartási jogot Enyed 1415-ben nyert, a vártemploma XIV. századi. A XVI. században fontos református zsinatokat tartottak itt, többek között itt vált el egymástól a lutheri és kálvini irányzat. Több országgyűlést is tartottak a városban. "


Nagykároly

"Újfent a mai Magyarország határához közel járunk, a Partium területén. Nagykároly valaha a vidék egyik legjelentősebb városa volt; ma megyei jogú város. Eredetileg mocsárerdők vették körbe; ezeket a történelem folyamán lecsapolták. Talaja jó minőségű feketeföld.A településhez köthető első emlék I. (Szent) István idejéből való, aki a közeli Kaplony településen kolostort alapított. A kolostor és környéke már akkor a Kaplony család birtokában volt, amelynek leszármazotta, név szerint Ördög András fektette le az új település alapjait Karulpuszta helyén. A nemesi család ettől fogva nevezi magát Károlyinak. (A karul ótörök eredetű ómagyar szó, karvalyt jelent.) 1346-ban mezővárosi rangot kapott, majd 1387-ben a pallosjogot is megszerezte a királyhoz hű város. Ekkoriban alig három utca alkotta a települést, tehát túl nagy gazdasági vagy kulturális befolyása nem lehetett. Luxemburgi Zsigmond a pallosjogot inkább a Károlyi család megbízhatósága miatt adományozta. A város csak a XV. században kezdett el fejlődni, mikor a földesúr tudatosan nagyszabású építkezésekbe kezdett. Ezt olyannyira komolyan gondolta, hogy azt is elérte, I. (Hunyadi) Mátyás rendeletben tiltsa meg a városba költözött jobbágyok visszahívását."


Nagyszalonta

"Egy kisvárosnak már az is elég, ha ezerévente legalább egy szülötte bekerül a történelem vagy a művészetek legnagyobbikai közé, és a település máris halhatatlan érdemeket szerez. Nagyszalonta számára ez Arany János volt. A város tehát sokat köszönhet az írónak, ám a tézis megfordítva is igaz: Arany János is nagyon sokat köszönhet Nagyszalontának. A mai magyar–román határ közelében, Nagyváradtól 37 km-re fekvő település első írásos magyar emléke 1214-ből való, Zoluntapuszta néven. A név bizonyára a földbirtokosra utal, kinek származása ismeretlen. (Egyesek szláv eredetre gondolnak.)  A tatárjárás elpusztította a kis falut, de a XIV. században már bizonyosan újra lakják. A XV. században feldúlják a törökök, és Dózsa paraszthadai sem kímélik. Az ország két, majd három részre szakadása után többször gazdát cserél I. (Habsburg) Ferdinánd és Szapolyai János között. 1570-től – Partium részeként – végleg az Erdélyi Fejedelemség része. "


Nagyvárad

"Nem véletlenül nevezik Erdély kapujának a magyar határtól alig 10 km-re, a Sebes-Körös két partján fekvő Nagyváradot. Erdélyt és az Alföldet összekötő szerepe nem új keletű, hiszen már a rómaiak idején fontos település állt itt. A város rangját mutatja, hogy a birodalom összeomlása után sem néptelenedett el, sőt egyes források szerint a honfoglalás idején virágzó városállamként élt tovább. Annyi bizonyos, hogy Szent László idején már hadászatilag jelentős, földvárral védett település volt. Mai neve a vár szó ómagyar kicsinyítőképzős formájából ered.I. (Szent) László építette a város első székesegyházát, ahova maga a király is temetkezett (rajta kívül még II. István, II. András, Luxemburgi Zsigmond, Mária királynő). 1192-es szentté avatása után sírja fontos zarándokhellyé vált. 1241-ben a tatárok csak kemény harcok árán tudták elfoglalni a várost. "



Nagyszeben

"A Fogarasi-havasok lábánál, a Szebeni-medencében terül el Nagyszeben városa. Egykor az erdélyi szászság kulturális és kereskedelmi központja volt, több ízben (1610–1614; 1703–1790; 1849–1869) pedig Erdély fővárosa. Ma sokkal csöndesebb mederben folyik az élet a városban; jelenleg Szeben megye székhelye.
Az eredetileg XI. századi, székely alapítású településre II. Géza telepít flandriai és Rajna vidéki németeket a XII. században. Első írásos emléke 1192-ből való; ekkor Cipin néven nevezik. A XIII. században már a szász provincia székhelye, a város élén a szász gróf állt. 1366-ban – mikor elnyeri a szabad királyi város címet – már Hermannstadt nak nevezik. 1486-tól a Szász Egyetem székhelye. Betöltött szerepéhez méltóan komoly védelmi rendszer vette körbe a várost; tudomásunk szerint 40 bástyája várta az ellenséget. A török a XV. században többször meg is ostromolta, de elfoglalni nem tudta. Ebben az időben még Hunyadi János vette fel a harcot a törökök ellen, aki – többek között – Nagyszeben közelében 1442-ben rendesen el is verte a betolakodókat. "


Segesvár

"már az ősidők óta lakott hely. A római Castrum Stenarum körül már fontos település alakult ki. Ez a népvándorlás korában elpusztult, a honfoglalás után viszont székelyek élesztik újjá a vidéket. Ők ugyan a XI. században továbbvándorolnak, de helyükre német ajkú szászok érkeznek nagy számban. (A fejlett ipart, kézművességet és haditechnikákat meghonosító szászok azt kapták feladatul, hogy őrizzék a királyság délkeleti végeit. Cserébe kollektív nemességet és adómentességet élveztek évszázadokig.)
A XIII. század elején már a -Küküllő menti szász szék központja, ám a tatárjárás elpusztítja a települést, és az itt álló favárat is. 1280-ban már mint királyi birtok jelenik meg az okiratokban. Újjáépült várát Castrum Sexnek nevezik; a nevét a hatoldalú alaprajzáról kapta. A mohácsi vészig a város fejlődése töretlen. Egyszerre épültek fel a kiterjedt védművek a tornyokkal és a bástyákkal, a világi épületek és az egyházi épületek is. A békés fejlődésnek köszönhetően a város kézművesipara fellendül. A XIV. századtól már szabad királyi város. (Az I. [Hunyadi] Mátyás elleni erdélyi felkelésben Segesvár is részt vett; ezt Mátyás sosem  felejtette el.) "



Sepsiszentgyörgy

"A Keleti-Kárpátokban, az alsó-háromszéki medencében, Brassótól 33 km-re északkeletre találjuk a ma is jelentős magyar többségű várost. Az Olt parti Sepsiszentgyörgy az egykori Háromszék vármegye gazdasági és közigazgatási székhelye volt, jelentős székely város. A nevét a város templomának védőszentjéről kapta, míg a sepsi előtag valószínűleg az alapító székelyek eredeti lakhelyére utal, a Sebes folyó környékére. Első írásos említése 1322-ből való, de 1417-ben már városi rangot kapott. Ebben valószínűleg a király (Luxemburgi Zsigmond) feleségének volt szerepe, aki itt-tartózkodása alatt beleszeretett a városba. A XV–XVI. században tovább gyarapította kiváltságait, mezővárosi rangot, vásártartási jogot kapott. Az eredeti névadó templom, sajnos. hamar elpusztult, helyén a XIV. században kezdték el építeni a mai vártemplomot. A gótikus stílusú épület 1547-ben kapott kettős várfalat (ezekből a külsőt a XIX. században elbontották). "



Szatmárnémeti

"Még az Alföld északi részén, a magyar határtól nem messze, a Szatmári-síkságon, a Szamos két partján fekszik Szatmárnémeti. Eredetleg két kisebb település – Szatmár és Németi – egyesítéséből jött létre 1715-ben. Az ide érkező honfoglaló magyarok már lakott területet találtak itt, amit 3 napi ostrom után sikerült csak bevenniük. Szatmár első írásos említése 1150-ből való, míg Németibe valószínűleg Géza fejedelem felesége telepít német ajkú lakosokat. Várát 1213-ban említik először. A tatárok 1241-ben mind a két települést elpusztítják, de a város hamar újjáépül, és 1341-ben már városi rangja van. A XIV–XV. században sűrűn cserél gazdát, többnyire csere vagy elzálogosítás útján. A tatárok által lerombolt vára helyén 1543-ben a Báthoryak építenek modern, ötszög alakú várat, széles vizesárokkal."



Székelyudvarhely

"Erdély történetében Székelyudvarhely mint a székelyek közigazgatási központja, a székely nemzetgyűlések helyszíne szerepel. A Hargita megyében található település ma is túlnyomó többségben magyar nemzetiségű. A XIV. század előtti története a mondák világába vész. Annyi bizonyos, hogy már a rómaiak is állítottak itt valamilyen erődítményt, majd – egyesek szerint – a honfoglalás után Attila vagy Csaba udvartartása költözött a Nagy-Küküllő partjára. Az első írásos emléke azonban csak 1333-ból, a pápai jegyzékből való. Hamar székely központtá válhatott, mivel 1357-ben már itt tartották az első székely nemzetgyűlést. Vezető szerepét a székely közigazgatásban újra csak bizonyítja, hogy 1505-ben itt szavazták meg a székely alkotmányt. 1562-ig itt volt a székelyek főtörvényszéke is. "


Temesvár

"A délen elhelyezkedő város valójában már nem is Erdély, hanem a Bánság része, ám a Romániához csatolt történelmi régiók jelentősége ma már elhalványult. Románia harmadik legnagyobb városa mindig összekötő kapocs volt a Balkán-félsziget nyugati feléhez, és fénykorában a környék vezető kereskedelmi, kulturális központja volt. Nevét az egykor itt folyó Temes folyóról kapta. 1266-ban találkozunk először Temesvár nevével; ekkor mint a Magyar Királyság részét említik.  Korabeli várát Károly Róbert parancsára kezdték el építeni 1307-ben. Az Anjou király a hatalmának megszilárdításában nagyban támaszkodott a városra. (A bizonytalan Buda helyett sokáig a királyi székhely is Temesváron volt.) 1342-ben kap városi rangot, 1356-ban címert.  A XIV. században tovább fejlődött Temesvár. Déli határőrszerepe hamar világossá vált, és már a XIV. század végén elkezdik felkészíteni a közelgő török veszély elhárítására. "


Torda

"Erdély egyik legértékesebb kincse, a só már a rómaiak idején is jelentős bevételi forrásnak számított, az erdélyi só pedig messze eljutott, a kereskedők jóvoltából. Nem meglepő hát, hogy a közelben állott az egyik legnagyobb római castrum és város, Potassia. (Még korábban a dákok otthona volt, és egyben ellenállásuk egyik utolsó bástyája.) A népvándorlás idején elpusztult település a magyarok honfoglalása után hamar életre kelt, természetesen, a közeli sóbányák miatt. (Egyes feltételezések szerint Erdély meghódítása is a sóbányák miatt és vidékén kezdődött meg.) Az bizonyos, hogy I. (Szent) István az első erdélyi vármegyét ezen a területen hozza létre; ekkor Tordát mint Tordaakna nevezték. Első írásos említése 1075-ből, a garamszentbenedeki apátság alapítóleveléből való. A város nevének alapja az ősi magyar személynév, Turda lehet. Egyesek szerint ez a Turda nem más, mint Attila hun király nagyapja, ám valószínűbb, hogy első ura, vagy ispánja viselte ezt a nevet. "